Skip to content

Life design through clothes – Élet az öltözködés fényében

I like dresses. Like the game of altering my appearance within the frame of my personality. I like elegance and class, though obviously, I’m not born to any of them. It was my personal choice to cultivate the first and to left the latter for those who can find purpose in it.

For long I was purchasing clothes randomly, when I saw something nice, when I had some money, when I wanted to celebrate something, cheer up myself, etc. At one point I had to realize that despite the fact that my closet is full, often I could not find a piece I feel comfortable in. When I say comfortable, I mean appropriate. Appropriate for working environment, for the playground after school, go shopping, taking the bus for commuting.

Crucial questions

My life reasonably simplified when my daughter became a teenage, and since I took steps towards a more functional wardrobe. It was/is a part of my exploration of myself and a very enjoyable part for that. Some basic realizations helped me to narrow down my new acquires and clean up my closet:

  • I do not like to wear green – though I had at least five pieces only be worn when my conscience forced me to do so.
  • I like blue and white – why I never had a navy man???
  • I’m not 20 any more – very short skirts, tops, and loose, cool, too-much-showing samples had to go to their way.
  • What is not fitting won’t fit in a month – practically I do not change my weight more than 3-5% up and down, if my measures are changing, that is due to aging, change of lifestyle, no short term changes.
  • Have no separate items for work and leisure – make no sense to destroy my best pants in the forest, does it?
  • I do not need the thick wool sweater in June.
  • What seems odd, looks odd.

Hide and seek

With the aid of these points I go through every season my clothes. I only purge the ones that are not fitting – go for donation – or torn beyond repair – to the trash. It took some years till I dare to throw away those I didn’t wear more than it was necessary to silence my conscience. I was not sure that I have enough clothes to be able to get rid of them. I always felt that I didn’t. Mind you, this feeling was not correlated at all how much my closet was packed. It was only a childish girl’s nagging: give me more!

The out of season items I put to boxes and pack them away. Not letting them in my closet spare more place for the clothes in circulation and helps to achieve a transparent display for the remaining items. Moreover, when season change comes and I take those boxes, it feels like a celebration: I have all those ‘new’ clothes to re-discover. With that slight light came to my wardrobe and I started to enjoy more choosing my outfit in the evening for the next day and feel more confident dressing up in the morning.


Szeretem a szép ruhákat. Szeretem megváltoztatni a külsőmet a saját stílusomon belül. Szeretem az eleganciát és a felső osztály kifinomultságát. Ugyanakkor egyikbe sem születtem bele. Egyéni döntésem volt, hogy sajátommá tegyem az előbbit és meghagyjam az utóbbit azoknak, akik célt képesek találni benne.

Hosszú ideig teljesen átgondolatlanul vásároltam ruhákat, amikor megtetszett valami, vagy éppen volt egy kis pénzem, ünneplés képen vagy csak hogy felvidítsam magam. Eljött a pillanat, amikor szembe kellett néznem azzal, hogy függetlenül attól, hogy a szekrényem roskadásig tele van, nem találtam semmit, amiben kényelmesen érezném magam. Amikor kényelemről írok, igazából alkalomhoz illőt értek. Megfelelő öltözetet a munkahelyre, az iskola utáni játszóterezéshez, nagy-bevásárláshoz, minden napi bejáráshoz.

Kényes kérdések

Az életem jelentősen leegyszerűsödött, amint a lányom kiskamasz korba lépett, így időt tudtam szánni arra, hogy egy funkcionális ruhatárat állítsak össze. Önmagam felfedezésének egy igen kellemes módja (volt) ez. Alig néhány alapvető tény felismerése segített teljesen leszűkíteni a vásárlásaimat és átalakítani a ruhatáramat:

  • Nem szeretek zöld ruhákat viselni – legalább öt különböző darab lapult a szekrényem alján. Eléggé lent, hogy ne kelljen nap-nap után szembenéznem velük és magamra erőltetni őket.

  • Szeretem a kéket és a fehéret. – Miért nem volt sosem egy tengerész az életemben???

  • Már nem vagyok húsz éves – nagyon rövid szoknyák és pólók, valamint a logó, nagyon laza darabok, minden ami túl sokat mutat maradjon a fiataloknak.

  • Ami több hónapja nem megfelelő méret, nem lesz az később sem. – gyakorlatilag nem ingadozik a súlyom 3-5%-nál többet. Ha valamelyik méretem megváltozik, az csak életmódváltozásnak tudható be, nem rövid távú változásnak.

  • Nincsen külön szakmai és szabadidő ruhatáram. – semmi értelme nincs a legjobb nadrágomat tönkretenni az erdőben.

  • Nincs szükségem a vastag gyapjúpulóverre júniusban.

  • Ami hülyének tűnik, az az is.

Itt a piros, hol a piros

A fenti lista segítségével minden évszakban átnézem a ruhatáramat. Csak azoktól szabadulok meg, amik nem jók rám – mennek a szeretetszolgálathoz – vagy már reménytelen megvarrni őket – szemetesbe velük. Néhány évbe beletellett, mire képes voltam kidobni azokat a darabokat, amiket utáltam. Valahogy nem tudtam meggyőzni magam arról, hogy képes leszek felöltözni reggel nélkülük is. Mindig úgy éreztem, nincsen elég ruhám. És ami a legérdekesebb az egészben, hogy ez az érzés semmi összefüggésben nem állt azzal, mennyire van tele a szekrényem. Csak egy kislány siralmai voltak: még, még, még!

Az évszaknak nem megfelelő ruhákat mindig dobozokba rakom és elpakolom őket, hogy ne legyenek útba. Így marad hely azoknak a daraboknak, amik részesei a mindennapos körforgásnak és átlátható marad a rendszer. Továbbá, amikor beköszönt az új évszak izgatottan veszem elő az „új” ruhákat és örömködhetek felettük. Követve a fenti lépéseket egy kis pislákoló fénysugár járta át a szekrényemet aminek köszönhetően sokkal szívesebben készítem ki a másnapi ruháimat esténként, valamint egy cseppet több önbizalommal lépek ki az utcára másnap.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *